2013. augusztus 19., hétfő

Búcsú - egyperces

Úgy fáj. Olyan iszonytatóan erős a kín, ami szétárad a testemben, hogy teljesen letaglóz. Kegyetlenül ég és lüktet, megbénít. Csak fekszem és vergődöm, amit te teszel, mégis jobban megrémít. Miért szólongatsz állandóan a nevemen? Miért hullatod fénylő könnyeidet, miért kérsz bocsánatot? Ugyan miért búcsúzol tőlem ilyen forró öleléssel? Hiszen én mindig... veled... leszek...
(2013.04.16.)

 
 
A fenti egyperces szintén a Kulcslyukak c. kis füzetkémbe írtam, és akaratlanul is ez a korábban a gépemre lementett Hetalia fanart jutott róla eszembe, ezért is ezt tettem be hozzá. És persze a korábban kapott díjról sem feledkeztem meg, csak gondoltam előtte még hozok valamit, és persze előkészítem a Natalie előtörténetének következő részét is, bár az már bőven lány-lány szerelem lesz, de arról írok majd előtte egy figyelmeztetést, nehogy valakit hirtelen érjen :)