2013. július 1., hétfő

Éjszaka - egyperces

Kacajod mindig üde és világít, a legsötétebb magányomban is megmutatja a kivezető utat. Susogó, lágy hangod képes elrepíteni a béke szigetére, megtölt harmóniával. Illatod mámorít, hiába vagyok fáradt, felfrissít. Szemedbe nézve a világ eltűnik, minden elcsendesül. Néma a táj, csak egy-egy bokor zörren sután, ahogy egy éji árny megpihen az ágán. Árnyékom, nappal hű társam eltűnik mellőlem, szolgálatodra jelentkezik Tehozzád. Ahogy fényedben fürdök, árnyékoddá válok, hallgatom szavad vagy tüdőmbe szívom édes illatod; kitárom a szívem, megtelek veled, és tudom, hogy otthon vagyok.
(2013.04.16.)


Egy újabb kis egyperces, aminek középpontjában az éjszaka áll, amiről már próbáltam verset írni meg miegymás, és ami mintegy szimbólum szerepel majdnem minden irományomban, szinte teljesen a részemmé vált. :D Rémálomban is sok éjszakai rész van, sőt, még lesz is jó pár, mert egyszerűen imádom és nem tudok betelni vele. Ez a kis szösszenetet a Kulcslyukak c. kis füzetecskémbe íródott, és kicsit elbénáztam, mert a Búcsú című egypercest szerettem volna hozni, de végül most először ezt tettem be :) Legközelebb egy díjjal jövök, utána pedig Natalie történetének következő részével. Aztán majd újraolvasom Rémálom eddigi fejezeteit, mert neki szeretnék majd állni a folytatásnak :3