2011. október 18., kedd

Próba - egyperces

Fény. Az egyedüli világosság az örök éjszakában, az egyetlen kiút a rám háruló problémák elől. Mint az egyedüli segítő kar nyúlik felém, hívogatóan, a gondmentes élet békés lehetőségével kecsegtetve. Szinte szólongat, hogy kövessem, bíztatóan pislákol felém.
A lelkemben újonnan gyúlt remény tüzében égve indulok el a már haladó fénygömb után. Gyorsan lépdelek sérült lábaimmal, görcsösen ügyelve arra, nehogy szem elől tévesszem segítőmet, és végül újból körülöleljen a sötét éjszaka nyomasztó árnya. Már csak egy karnyújtásnyira van tőlem, mikor megérzem a belőle áradó kegyetlen hidegséget. Rideg, de annyira, hogy az örök jég birodalma se onthatna magából ilyen csípős hűvösséget.
Megállok, nem követem tovább. Egy ideig még próbálkozik nálam, de miután letelepszek a földre és nem mozdulok, eltűnik. Továbbkúszik, engem egyedül hagyva az iszonytató mélységben.
Reménykedek benne, hogy a sötétség egyszercsak elmúlik, és egy örökkévalóság után valóban fény világítja meg a világot, felváltva az éjt. Reggel az erdőben ébredek, egy mocsár előtt. Egyetlen lépést sem kellett volna tennem, már bele is fulladnék a ragacsos undormányba... és én ezt az egyetlen lépést nem tettem meg, mert megtagadtam a világosság követését. Azét a hívogató csodáét, ami hiába volt oly tüneményes és kecsesgető, csupán lidérfény volt: bizonyítéka az emberi gyengeségnek.
(2011.09.19.)

2011. október 9., vasárnap

A harcos útja - egyperces

Nézz előre, szemeddel nyugodtan pásztázva az előtted elterülő vidéket. Félsz? Álladat szedg fel büszke harcos módjára, tekintetedet acélozd meg. Lépj, de csak előre, higgy magadban oly biztosan, mint a szemed által eléd táruló éreinthető valóságban. Tárd ki a szíved, és légy önmagad, bármi történjék is. Remélj és küzdj, gondolkodj és szeress! Elesel? Állj fel, de magadat le ne porold, bukásod nyomait is méltósággal viseld, vállald fel bátran. Élj, ahogy jónak látod, tetteid után felelősséget vállalva. Félsz? Jól teszed, hisz van mitől. Egyet azonban jól jegyezz meg: harcos vagy, egy igazi harcos pedig uralkodik a félelmén, nem pedig az rajta...
(2011.09.21.)

2011. október 2., vasárnap

Könnycseppek - egyperces

Sírok. Zokogok, ami azt illeti. A meleg, vígasztaló könnyek finoman keretezik az arcomat, mintegy finom ujjakként cirógatva a bőrömet. Kuporgok, a lehető legkisebbre húzom össze magam, így húzva falat magam és az engem olyannyira gyötrő problémák közé.
Senki nem tud segíteni, egyedül szállok szembe a problémáimmal. De tudom, hogy nem szorulok senki jobbjára, mert erős vagyok. Az arcomon végigszaladó fényes kis göngyök a bennem megbújt fény hordozói, amik a felszínre törve újra elöntenek saját erőmmel. Ők az én vígaszaim, barátaim, támaszaim... ők én vagyok.
(2011.09.19.)