2011. február 23., szerda

Éj -vers (akar lenni^^")

Sötét napszaka a napnak,
Mely sötétebb, mint egy kút legmélyebb zuga,
Hova fény soha be nem tör,
Itt csak a mélység és a vakság az örök.
Hol mindegy ki vagy valóban,
Úgy lehetsz itt a préda, mint az áldozat,
Itt lényegtelen méreted,
Hisz az éjszaka úgyis mindent elnyele.
Hiába jó a szaglásod,
Kiváló a látásod és a hallásod,
A sötétség mindent ellep,
Alaposan körbevesz, s vigyázva elrejt.
Naplementekor születik,
És hal meg egy időre,
Hogy tizenkét óra múlva
Újult erejével születhessen újra.
Furcsa történtek látója,
Iszonytató rideg sikolyok otthona,
Figyelő szeme a szép Hold,
Ő legjobb barátod, óvó csillagod.
Ő a te fenséges úrnőd,
Te pedig csupán alantos szolgája,
Ő a te örök pártfogód,
Ki minden éjszaka betakar szárnyával.
Nem látod Őt, Ő lát téged,
És óvva vigyázza minden egyes lépted,
Ölel és szeretve ringat,
Örökké figyeli s vigyázza álmodat.
(2009. 12.30.)




Nos, ez lett volna az ígért vers.X3 Mint a dátumon látni, jó öreg szegény.:D De majd rakok fel mostaniakat is, csak először a régieket akarom felrakni, hogy mindent fent legyen.^^ Legközelebb...nem tudom, mivel jövök majd:D Tudniillik annyi holmim van, hogy bele fog telni egy fél évbe, mire mindent feltöltögetek(:

2011. február 19., szombat

Magyarázat- egyperces

-Ősöreg vagyok már. Egyidős vagyok a Földdel, s az emberiséggel. Ott voltam a piramisok építésekor, hódítottam Nagy Sándorral, és mindkét világháborúban részt vettem. Mondd csak, ifjú! Miért van az, hogy ti, emberek lejegyzitek a történelmeteket, mégsem okultok belőle? Sorra követitek el elődeitek hibáit úgy, hogy észre se veszitek, miket műveltek. Tönkreteszitek nemcsak magatokat, de magatok körül mindent. Miért vagytok ilyenek? Egyetlen okot mondj nekem, hogy miért tesztek ilyeneket!
-Egyszerű. Mert emberek vagyunk.
(2010.11.08.)





Mostanság annyira nincs időm belépegetni és olvasgatni...=/ Próbálom azért egy héten legalább egyszer frissíteni, de a neteltiltásom miatt ez elég nehézkes...^^"
Jelenleg futó projektek:
-Rémálom (2.fejezet)- majd fel fogom rakni az előzetest meg az első fejezetet is
-Ördögi karnevál (10. novellám)- épp a lektoromnál van másodszori átnézésen^^

Következőleg mikor jönni fogok, egy verskezdeményt fogok felrakni (életem első verse, egy hároméves jobbat írna...^^")

2011. február 5., szombat

II. Gyilkos részlet -novella

(Ez a novi is elég öregecske már, életem második novellája:D Ahhoz képest egész...emberi lett:3)
Itt is olvasható többek között:http://anime-fanfiction.animehq.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=11879

Promó:

Gondolnád, hogy egy igen apró részlet is mekkora következményekkel járhat?
Egy pillanatra nem vagy éber, és az egész világ szembeszáll veled. A legkisebb apróság is az életedbe kerülhet.
Yala ezzel nem volt tisztában...


A novella:
Szokásához híven, sötétedéskor Yala behúzódott otthonába. A mai napja elég fárasztó volt, rengeteg volt a páciens, akit kezelésbe kellett vennie. A fáradtság átment flegmasággá: a házába vezető ajtót nyitva hagyta, belülről a kulcsot a zárban felejtette.
Lement egy titkos ajtón át kedvenc helyére. Beesteledett, fáklyák sokasága világította meg a hosszú lépcsősort, mely levezetett a mélybe. A mélyen fekvő alaksor volt a munkahelye. Megbízói ide szállították le neki a megkínozandó embereket. Kezelésbe vette őket, hogy minél több információhoz jusson, amiket majd jópénzért elárul munkaadóinak. Bizonyos esetekben gyilkosságokat, szabályos kivégzéseket is vállalt.
Tehát Yala kínzásszakértő, bérgyilkos és hóhér is egyben. Természetesen mindezt feketén, törvénytelenül. Ha bárki megtudná, és bejelentené a Hivatalban, óriási bajban lenne: elkapnák, kifaggatnák - azaz megkínoznák-, aztán felkötnék. Tudja, hisz társai már jártak így. Párnak a teteme még mindig az akasztófán lóg a fő téren. De Yala esete kicsit más: a Hivatal emberei nem tudnak illegális működéséről. Hisz ki gondolná, hogy egy gyógyító valójában hóhér, aki a titkos kínzókamrájában gyilkol? Senki. Munkaadói azonban mindig utolérik, munkája van bőven.
Yala nagyon szerencsés, külsejéről nem állapítható meg semmi, ami jellemére utal. Sőt, arca rettentően megtévesztő, kétszínűnek mondható. Rövid fehér haja, csillogó kék szemei miatt átlagosnak tűnik, ártatlannak.
De, aki ismeri, tudja, hogy nem ilyen. Imádja a vért; majdnem annyira, mint munkáját. Lelke sötét, szíve kegyetlen, elméje tiszta, ámde beteges. Más emberek szenvedése pedig felettébb nagy örömöt okoz neki. Sose végez félmunkát: mindig határozott és alapos; profi. Egyszóval ő a tökéletes gyilkos.
Szép nyugodtan lesétált a kőlépcsőn, le egy óriási terembe a föld alá. A szoba kőfalakból állt, a falakra pedig végig kardok, kések, korbácsok, bilincsek, csipeszek, ostorok, pallosok, satuk és más, különféle eszközök voltak méret szerint felakasztva. A plafonról különféle méretű csigák és kötelek lógtak le. A szoba túlsó végén állt egy asztal székkel - az a fiú ülőhelye, ott pihent le két munka között. A szobában, a pihenőhely előtt, a terem közepén található a nyújtópad. A négy sarokban állt: a vasszűz, a fejtörő, a júdásbölcső és a szögágy. Továbbá a kamrában még megtalálható volt: a kínpad, az akasztófa, egy guillotine, a fűrész, a strappado, egy inga és pár kaloda. Mára már csak egy dolga maradt: egy Duncus nevű férfi.

Leérkezése óta már órák teltek el, Duncus hangjában is érződött a fáradtság, bár továbbra is üvöltözött kínjában. Aztán hirtelen elsötétült a világ Yala előtt.
Mikor felébredt, a falat látta. Megpróbált megmozdulni: ámde sikertelenül. Az oly nagyon szeretett kínzókamrájában volt, hozzákötözték kezeit és lábait kedvenc eszközéhez, a nyújtópadhoz. Vele szemben állt négy férfi, akik nem vették észre, hogy magához tért. A négyből kettőt rögtön felismert. Rájuk nézett, és kis híján rosszul lett: - A Hivatal emberi .... - mondta magában, és észrevette, hogy páciensével meg egy őrrel beszélgetnek. -Tehát lebuktam.. .- gondolta, és rögtön mérlegelte a lehetőségeit. Egy rövid idő után viszont abba is hagyta, nem akarta kikészíteni magát. Egy dolog azonban világossá vált számára: rövid időn belül meg fog halni. Viszont ezt nem akarta.
Kiszúrták, hogy magánál van, és odamentek a fiúhoz mind a négyen. Gonoszan mosolyogtak. Yala tudta, mi következik: megvolt az elfogatása, most megkínozzák, és megpróbálnak mindent kiszedni belőle. Csakhogy ő nem árul el semmit. Tudta, hogy ezt nem fogják annyiban hagyni. Ha marad, halálra kínozzák. Méghozzá a saját otthonában, hidegvérrel, az ő eszközeivel... ezt lelkileg nem élné túl... ismeri ennyire a határait. Ugyanolyan ember, mint azok, akiket megkínzott. Ő is megtörne és meghalna, mint ők. Viszont elszökni se tud ...
De mindez miért történt?! - gyötörte a gondolat. Pár perccel később megtudta, hogy páciense ordítását meghallotta az őr, és jelentette a Hivatalnak.
- De hát hogy hallhatták meg, mikor...? - kérdezte magától, majd hirtelen elsápadt. - Az ajtó! Nyitva hagytam ... - hitetlenkedett. - Ez a kis részlet... ilyen sok múlik egy ilyen kis apróságon.... egy emberi élet....

2011. február 3., csütörtök

Gyengeség -egyperces

(Gondoltam rövid kis gondolatmenetekkel, értelmetlen kis mondatokkal tömöm majd be az űrt a novellák és versszerűségek között...ez így egy ilyen  kis félperces.:3)

Ha az a másik nem jön, addig suttogtam volna fülébe simogató szavaimat, míg a békét hozó álom elnyomja, s míg én karjaimba nem zárhatom törékeny kis testét. A fülébe búgtam volna bármilyen hazugságot, csak ne kelljen szomorúan csillogó szemeibe néznem. Mindennek oka saját gyengeségem: ha könnyet látok gyűlni a számomra világot jelentő sötét mélységbe, félő, hogy még életemet is eldobnám, csakhogy véget vessek az Ő szenvedéseinek…