2013. szeptember 25., szerda

Hősök - egyperces

Miért kántáljátok a nevem? Ne éljenezzetek, ne ujjongjatok! Ne mosolyogjatok rám, ne gratuláljatok és nyújtsátok felém karjaitokat, kézfogásra készen! Tegyétek le a pezsgővel teli poharakat, dobjátok a szemétkupac tetejére a fénylő kitüntetést! Hiszen nem hős áll előttetek, hanem gyilkos! Hagytam meghalni magam körül mindenkit, mert gyenge voltam, képtelen arra, hogy megvédjem őket. Feláldoztam őket azért, hogy másokat megmenthessek. Ezért ne nézzetek rám csillogó szemekkel, inkább sírjatok, mert hősök nincsenek.
(2013.05.22.)


Egy újabb egyperces a kis füzetemből, amit egy hihetetlenül megindító animációs film, a Mass Effect: Paragon Lost ihletett. Az a film valami hihetetlenül megrendítő volt, az utolsó fél órát én szabályosan végigsírtam. Egy nagyon jól felépített, mély gondolatokkal teli, a játék előzetes ismerete nélkül is teljesen jól érthető filmről van szó, ami szerintem legalább van akkora tragédia, mint azok a művek, amelyeket ilyen megjelöléssel az iskolában kötelezőknek adnak (lásd. Oidipusz király, Antigoné), csak ajánlani tudom. Az egyperces megértéséhez nem kell a film, de aki megnézi vagy már látta, biztosan jobban átérzi majd, amilyen érzelmet ki akartam vetíteni ezzel a pár sorral :D 


2013. szeptember 24., kedd

Natalie 2. fejezet: Ismerkedés

Nem tudom pontosan, mennyi idő után térhettem magamhoz. Talán napok teltek el, de az is lehet, hogy csak pár óra. Nem ébredtem fel ugyanis rögtön, szinte évszázadoknak tűnő, hosszú ideig félálomban voltam, míg egyre határozottabban meg nem éreztem magamon valakinek a leheletét. Vagy valakiknek, nem tudtam pontosan. Csak az arcomra és a testem más bőrfelületeire fújt levegőt éreztem.

A szemeimet lassan kinyitottam, de sokat kellett küszködnöm, mire sikerült. Kezdetben csak árnyékokat láttam, de pár pillanaton belül kitisztult a látásom, és a felém magasodó, rendkívül rusnya és ijesztő szörnyek pofáját is megpillantottam. Védekezésként a mellkasomhoz kaptam a kezemet és hangos sikoltozásban törtem ki.

- Takarodjatok innen! Hagyjatok békén! – ordítoztam, a hangomat vagy egy tucatnyi visszhangként hallhattam meg újra.
Kétségbeesett voltam, és hirtelen annyira megijedtem, hogy sírni kezdtem. Összekuporodtam és zokogtam, de legnagyobb meglepetésemre az óriási lények, akik közül korábban valamelyik még nekem is vágódott, elmentek. Vagyis nem teljesen el, de nem legyeskedtek körülöttem, a borotvaéles fogaikat és karmaikat mutogatva.

Nem tartott sokáig, mire össze tudtam magamat annyira szedni, hogy lássak, ne pedig a könnyeim mossanak szét mindent körülöttem. Valami dohos, hideg helyen voltam. Talán csatornában, a mindent körülvevő szagból kiindulva, de nem voltam benne biztos. A környék moháktól és penésztől zöldellett, valamint a vöröses, futó gazként mindenre rátekeredő valami is jelen volt. Pont, ahogy a lakásom környékén is. Egy dologban tűnt biztosnak, hogy nem vagyok ott, ahol elájultam. Valahol máshol lehettem, talán a föld alatt, körbevéve ezekkel a szörnyetegekkel. Akik amúgy nem bántottak, sőt, még valamilyen szinten hallgattak is rám. Először csak szerencsének hittem, de a puha ágyról leszállva, amin eddig feküdtem, egyre közelebb és közelebb menve hozzájuk láttam, hogy nem bántanak. Ha közeledtem, rám néztek, néha még ijesztően morogtak is, de nem bántottak. Olyan közel, hogy csak egy karnyújtásnyira legyenek tőlem, nem igazán mertem menni, de volt egy olyan érzésem, hogy ha megérinteném őket, akkor se bántanának. Talán elhúzódnának, de a magatartásukból egy idő után számomra is látszott, hogy nem ellenségesek.

Azt, hogy hogyan kerültem az óriási, több kis üreggel rendelkező, mindenféle fémekből felépített, valószínűleg a föld alatt lévő csatornaközpontba, azt nem tudtam elképzelni. Valószínűnek tartottam, hogy a lények valamelyike hurcolt ide, de ebben sem voltam biztos. Rögtön eszembe jutott azonban a női hang, ami a szörnyet megállította. Mondhatni… megmentett. Ha nem szól, biztosan szétmarcangolt volna a lény, ahogy az utcámban lévő többi halottat is. Mármint azokat, akik nem jártak már. Ezzel együtt azonban megfogalmazódott bennem pár fontos kérdés. Ki lehet az a nő, akire így hallgattak ezek az ocsmányságok? Talán egy közülük, emberibb alakban? Vagy az is lehet, hogy ugyanúgy nézett ki, mert nem láttam, csak a hangját hallottam. Talán ők is tudnának beszélni?

- Izé, te ronda! – mutattam rá az egyik lényre, aki egy halk morranás keretében felém is fordította a rusnya pofáját. – Beszélj!

A dög azonban, mintha meg se szólaltam volna, simán elsétált előttem. A reakciójából ítélve viszont értette, amit mondtam, csak éppen nem tudott beszélni. Akkor hát a hang tulajdonosa vagy egy speciális szörny, vagy… ember, mint én?

A választ azonban nem akartam megvárni. Sőt, semmit, ami bekövetkezhetett volna. Miután kicsit megfigyeltem a szörnyek mozgását, elindultam arra, amerről bejönni láttam őket. Egy csatornarendszerben találtam magam, ahol elindulva órákig bolyongtam a labirintusszerű folyosókon, mire találtam egy csatornafedelet, ahol felmászhattam. Ezt meg is tettem, bár volt egy olyan érzésem, hogy túl könnyen meglóghattam arról a barátságtalan, nyomasztó légkörű helyről, ahol magamhoz tértem. Szerencsésen kiértem az egyik utca közepére, bár mikor teljes mértében kimásztam, az a hirtelen, bennem szétáradó elégedettség ijedtségbe váltott át. Pont egy olyan helyre érkeztem, mint amilyen a lakásom környéke volt… mindenhol az undorító vörös szín uralkodott, és a hirtelen engem szinte megcsapó füstszagtól kicsit meghátráltam. Ehhez képest a hal- és ürülékszagú csatorna barackillatúnak tűnt.

Végül sok időm azonban nem volt fulladozni a bűztől, mert ismerős állatias hörgések csapták meg a fülemet. Rögtön rohanni kezdtem a szörnyekkel teli utcában, messziről kerülve a dögöket, akik közül páran már kinéztek maguknak. Távolabbról lövéseket hallottam, így reménykedve fordultam abba az irányba. Két-három háztömbnyi futás után jobbra kanyarodtam, és megláttam pár katonát meg egy tankot, akik épp a szörnyeket lőtték. Feléjük akartam rohanni, de mielőtt bármit tehettem volna, egy olyan vörös dög, amilyenekkel a csatorna tele volt, rávetette magát a járműre, és pillanatok alatt péppé zúzta.

Azt hittem, sírógörcsöt kapok. Itt voltam, már annyira közel a meneküléshez, erre jött egy szörny, és tönkre tett mindent. Mert utána már pillanatokon belül vége volt a katonáknak, és megint egyedül maradtam, szemben a három újonnan megjelent lénnyel. Mert kezdetben csak egy volt, aki tönkretette a tankot, de utána követte őt két társa is. És persze, hogy egyenesen felém tartottak… Az egyik rögtön erre kapott a karmaival, míg a másik lassabban, oldalról közeledett hozzám. A harmadik belevetette magát egy arrébb lévő tömegbe, aki csupa riadt, menekülni próbáló emberből állt.

Az én agyam pedig lefagyott. De olyan szinten, hogy hirtelen még a nevemet is elfelejtettem. Valami nyöszörgésszerű önkéntelenül elhagyta a számat, ahogy irritáló lassúsággal léptem egyet hátra. Aztán még egyet, míg szemből leendő gyilkosaim egyre csak közeledtek. Egy óriási üvöltés azonban megállásra késztette a lényeket, és engem is. Az hatalmas, általam eddig még sosem hallott mélységű, állatias hörgés felülmúlt minden addigi zajt, amit a szörnyek produkálni tudtak. A lények viszont hátráltak, szinte már-már úgy tűntek, mint a szűkölő kutyák. Mintha nyüszítettek volna a félelemtől, amit a hátam mögött lévő lény okozott. Nem mertem hátrafordulni, de még csak mozdulni se, még akkor sem, mikor egy újabb tank fordult be az utcára, egy osztagnyi katonával karöltve. Nem tudtam mit gondolni. Akkor is csak a számat tátottam, mikor mögülem vagy öt darab óriási lény rohant megtámadni az eddig itt tanyázott és engem kis híján megevő dögöket. Egy nagy rusnyaság pedig olyan iramban száguldott el mellettem az gigantikus csatakiáltását hallatva, hogy a hajam is meglebbent. Vagy háromszor akkora volt, mint a többi, vörös szörny, és a színe is inkább kékesszürkés árnyalatú tűnt.

A lények nekiálltak egymást meg a katonákat ölni, míg én csak értetlenül néztem őket. Egészen addig, míg valamiért olyan késztetést nem éreztem, hogy végre hátraforduljak. Nem is gondoltam végig a dolgokat, inkább csak úgy reflexszerűen cselekedtem. Teljesen vége se tudtam vinni a mozdulatot, mert az arcom egy hangos csattanás keretében égni kezdett. Rögtön oda is kaptam a kezemet, és ránéztem arra, akitől a pofon származott. Egy nő volt az. Nálam úgy egy fejjel magasabb, vékony testalkatú, sötétszőke, helyenként foltokban hiányzó hajjal. Az arca nagyon szép és nőies volt, a szemeiből pedig rögtön ki tudtam olvasni az elfojtott dühöt. Az én tekintetem is ilyen volt, mikor anya részegen randalírozott otthon, engem is bántva.

- Amiért ennyi gondot okoztál – indokolta meg a pofont, és a hangját rögtön felismertem.
Ő volt az, aki nem hagyta, hogy az egyik lény megöljön. Aztán csak úgy magához húzott, és ellendült a földről.

Mire észbe kaptam, már repültünk a levegőben, én pedig sikítozva kapaszkodtam belé, míg landoltunk pár utcával arrébb, egy ház előtt, ami… tele volt óriási, vörös, mozgó hólyagokkal, és a vöröses indák teljesen körbefonták. Annyira… gusztustustalan volt, hogy kifejezni sem lehet. Körülötte egy-két katona, futkosó civilek és zombik, meg vörös lények rohangáltak, a káosz észveszejtő volt. Mi pedig csak nyílegyenesen besétáltunk az ajtón, ami mögött barlangszerű odú lapult, tele mindenféle szörnyekkel és további vörös indákkal.

Pár folyosón átcikáztunk – közben végig a kezemet fogta és navigált -, majd végül egy eldugottabb szobába értünk, ahol volt egy ágy meg pár szekrény. Mintha csak egy elkorcsosult hálószoba lett volna a maga barnásvörös falaival.

A nő becsukta mögöttem az ajtót, és elkezdte elhajigálni a ruháit egy kupacba, míg én csak meghúztam magam, ráülve az ágy szélére. Csak hallgattam, mint a sír, és próbáltam nem észrevehetőnek tűnni. Mintha ott se lettem volna. Talán azért, mert kicsit féltem, és… izgultam is. Az arcom még mindig bizsergett a pofonjától, a kezem pedig meleg volt az érintésétől. A világ fordult velem egyet, nekem pedig idő kellett, hogy el tudjam helyezni magam valahová.

- A nevem Elizabeth Greene – törte meg a csendet a nő, miközben vetkőzött. – Hogy hívnak?

- Natalie – köszörültem meg a torkom, és válaszoltam halkan, de nem rá néztem, csak felé. – Natalie Grant.

- Várj meg itt – simogatta meg a fejemet, a hangja pedig kedvesebb volt, mint eddig.
Az arca még mindig komolynak látszott, de jóval lágyabbnak, mint kint. Végül fogta magát, és egy kis ajtón keresztül besétált a szomszéd szobába, amit fürdőnek gondoltam.

Csupán pár percet töltött bent, én pedig addig kicsit felbátorodva felálltam és kicsit körbenézegettem. Éppen az egyik szekrényben kutakodtam, mikor hátulról ismét érintést éreztem a fejemen.

- Ejnye, mit csinálunk?

- Én csak… kíváncsi voltam, és bekukkantottam – hebegtem zavartan, mikor megfordultam. A tekintetemet lesütöttem, az arcomra pedig pír ült ki. Nem érettem a pirosodást, mert végül is nem csináltam semmi rosszat… azt gondoltam legalábbis. De aztán végül csak ki tudtam bökni azt, ami már régóta zavart. – Nem értek semmit.

- Mire vagy kíváncsi? – ült le az ágyra egy szál törülközőben, engem pedig magához intett.
 Engedelmesen oda is helyezkedtem, de kicsit furcsán jöhetett ki, hogy vagy egy méterrel arrébb ültem, mint ahogy ő volt. Kicsit… tartottam tőle. Főleg, ha jól gondoltam, és parancsolni tudott a szörnyeknek.


Végül azért feltettem vagy ötven kérdést, amik foglalkoztattak. Elizabeth pedig mindenre válaszolt, így egyre jobban megértettem, hogy milyen súlyos helyzet uralkodik a városban. Rájöttem továbbá arra is, hogy milyen rettentően naiv voltam, és hogy ha akarom, ha nem, már sosem lehetek ugyanaz az elsőéves egyetemista, aki pár napja. Oldalt kellett választanom ebben a háborúban, de úgy látszott, Elizabeth már döntött helyettem.



Nos, íme a második rész, amit véletlenül a harmadiknak hittem, itt ezért sem írtam ki különösebb korhatárt, mert rájöttem, hogy csak a harmadik részben teljesedik ki úgymond Natalie és Greene szerelme, így itt még senkit semmilyen veszély nem fenyeget. És szerintem itt már azért jobban látszik, hogy a játék ismerete nélkül a város helyzete sem érthető meg teljesen, fölöslegesnek tartottam volna, hogy Elizabeth mindent Nat szájába rágjon, ezért finom átugrottam ezt a rész emiatt, hogy ne laposodjon el a cselekmény :)
A kép, amit most hoztam, Elizabeth egy fiatalabb külseje, a játékban sem néz ki sokkal öregebbnek, de ijesztőbb meg tényleg nagyon morbid külsejű szegény, nem kívánok senkit "riogatni" vele, de ha valaki nagyon kíváncsi ITT láthat egy képet a játékbeli megjelenéséről.  (Hát igen, a szerelem vak, mint mondani szokás :D)
Legközelebb vagy egypercest, vagy valami ősöreg és rémesen gány novellát hozok (hát igen, ha ilyen tempóban haladok, lassan minden ide felkerülő novella lesz vagy 10 éves x,D És ezért is rémes, tényleg nem ártana esetleg újraírnom őket :,D), remélem minél hamarabb tudok jönni, mert még egy kis szösszenetszerű karakter-előélettel szeretnék majd elődrukkolni még a későbbiekben.


2013. szeptember 5., csütörtök

Újabb díjak

Meg kell mondjam, Névtelen Senki és Sandra Blake annyi díjjal halmoznak el, hogy csak keresem a fejem, és gondolkozok, hogy miért. De nagyon szépen köszönöm nekik, tényleg igyekszek majd ezentúl még jobban nekiállni a blogom frissítésének, hogy valóban méltó legyek a díjakra!:)

Lássuk akkor őket:


Szabályok / Válaszok:

1.) Tedd ki a képet!:
    Kész :)

2.) Írj 11 dolgot magadról!:
Nem szeretek iskolába járni :,D
Mostanában egyre inkább a kedvencemmé vált Isaac Asimov.
Mindig is szerettem a kígyókat :)
Néha nagyon undorodok magamtól, ha például önző vagy irigy, esetleg féltékeny vagyok.
Noha próbálok nem túl szigorú lenni magammal, gyakran nem sikerül...:3
Nem szoktam hazudni, mindig igyekszek egyenességre és őszinteségre törekedni.
Imádok aludni és álomnaplót vezetek az értelmesebb, engem jobban megfogó álmaimról ^^
Szeretek rajzolni és írni~
Gyűlölök takarítani :D
Hihetetlenül lusta vagyok, ha valami nem érdekel.
Imádok szerepjátékozni és cosplayelni ^^

3.) Válaszolj!:
    - Eddig, hogy telt a nyarad? Jól, de gyorsan, alig tudtam bármit is csinálni :,<
    - Mennyi blogotok van? Három, de abból egyet használok már csak. Régebben volt még egy blogol-on, :)
    - Van/volt olyan könyv, ami nagy hatással volt rátok? Sok ilyen könyv van ^^
    - Címe? Legyen akkor Szergej Lukjanyenkotól a Nappali Őrség :)
    - Voltatok már külföldön? Igen, volt szerencsém :)
    - Ha igen, hol? Olaszországban, Ausztriában és Erdélyben :)
    - Kedvenc sorozatod? Született feleségek meg persze az animék <3
    - Szoktál cikis helyzetekbe kerülni? Ki nem?:,D
    - Ha igen, milyen időközönként? Gyakrabban, mint szeretném :,<
    - Kedvenc évszakod? A tavasz, mert akkor születtem~
    - Szereted a gyümölcsöket? Igen, nagyon is :D

4.) Kérdések!:
    - Vannak testvéreid?
    - Mikor szoktál dühbe gurulni?
    - Szereted a krimiket?
    - Mi a kedvenc filmed?
    - Sok blogot követsz?
    - Mi szokott elgondolkoztatni?
    - Optimistának vallod magad?
    - Szoktál szomorú/vidám filmeken sírni?
    - Mennyire vagy tisztában a saját érzelmi világoddal?
    - Érdekel a "divat"?
    - Milyen zenéket kedvelsz?

5.) Aki(k)nek küldöm:



és a másik :3


1.) Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést, és tedd ki a
     fent látható képet!
2.) Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre!
3.) Összesen öt személynek kell továbbadnod!
4.) Ezt egytől-egyik át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!
5.) A díjat visszafelé nem lehet adni! (Annak nem adhatod, akitől kaptad,
     viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

Kérdések / Válaszok:

- Mi a keresztneved, hogyan becéznek? - Kata, Kati, Nezumi/Nezu, Jigoku, Lyra :)

- Melyik dalon tudsz igazán sírni? - Több ilyen is van, igazából az érzelmi állapotomtól és a dal szövegétől/hangzásától függ ^^

- Félsz a sötétben? - Nem, de természetes tartás van bennem :)

- Szerelmes vagy valakibe? - Még sosem voltam, de el tudom képzelni, milyen lehet ^^

- Mi volt a legcikisebb dolog, ami eddigi életedben történt veled? - Az olyan ciki volt, hogy nem vállalom fel :,D

- Gondolatban öltél már meg valakit? - Igen, de vagy fiktív szereplőket, vagy csak ha nagyon mérges voltam. Élőben hacsak nem valamelyik szerettem vagy az én életem múlna rajta, ilyenre nem kerülne sor :)

- Szerinted a péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? - Szerencsét hoz, több családi esemény is bizonyítja nálunk :D

- Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? - Persze :)

- Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel? - Nem, mivel ez a személyiségem szerves része :) És ízlések-pofonok ^^

- Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál? - Csak egyszer, még elsőben talán, azóta sosem :)

- Mi tennél, ha hirtelen híres lennél? - Furcsa lenne, nem tudnék mit kezdeni a helyzettel :)

- Szoktál álmodozni? - Mindig, bárhol, akármikor és akármeddig képes vagyok rá, és nagyon élvezem ^^

- Járnál Chase Crawforddal? - Nem ismerem, így nem hiszem :3

- Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány neveik? - Még nincs tervben számomra gyerek, mivel korban sem vagyok és párom sincs, de ha megtalálom az igazit, majd vele megtárgyalom :D

- Adni vagy kapni jobb? - Önző vagyok, kapni :D De adni is, mert így érzem helyesnek és mert jó mások boldogságát látni ^^

- Titkom? - Van, mint mindenkinek :)

- Bakancslista? - Nincs az a lista, ami ilyen hosszú tudna lenni :,D De talán idővel rövidül majd, ha pár dolog sikerül... ^^

- Akiknek küldöm?



Köszönöm még egyszer nektek, igyekszem meghálálni és kiérdemelni!!:)

2013. augusztus 19., hétfő

Búcsú - egyperces

Úgy fáj. Olyan iszonytatóan erős a kín, ami szétárad a testemben, hogy teljesen letaglóz. Kegyetlenül ég és lüktet, megbénít. Csak fekszem és vergődöm, amit te teszel, mégis jobban megrémít. Miért szólongatsz állandóan a nevemen? Miért hullatod fénylő könnyeidet, miért kérsz bocsánatot? Ugyan miért búcsúzol tőlem ilyen forró öleléssel? Hiszen én mindig... veled... leszek...
(2013.04.16.)

 
 
A fenti egyperces szintén a Kulcslyukak c. kis füzetkémbe írtam, és akaratlanul is ez a korábban a gépemre lementett Hetalia fanart jutott róla eszembe, ezért is ezt tettem be hozzá. És persze a korábban kapott díjról sem feledkeztem meg, csak gondoltam előtte még hozok valamit, és persze előkészítem a Natalie előtörténetének következő részét is, bár az már bőven lány-lány szerelem lesz, de arról írok majd előtte egy figyelmeztetést, nehogy valakit hirtelen érjen :)

2013. július 1., hétfő

Éjszaka - egyperces

Kacajod mindig üde és világít, a legsötétebb magányomban is megmutatja a kivezető utat. Susogó, lágy hangod képes elrepíteni a béke szigetére, megtölt harmóniával. Illatod mámorít, hiába vagyok fáradt, felfrissít. Szemedbe nézve a világ eltűnik, minden elcsendesül. Néma a táj, csak egy-egy bokor zörren sután, ahogy egy éji árny megpihen az ágán. Árnyékom, nappal hű társam eltűnik mellőlem, szolgálatodra jelentkezik Tehozzád. Ahogy fényedben fürdök, árnyékoddá válok, hallgatom szavad vagy tüdőmbe szívom édes illatod; kitárom a szívem, megtelek veled, és tudom, hogy otthon vagyok.
(2013.04.16.)


Egy újabb kis egyperces, aminek középpontjában az éjszaka áll, amiről már próbáltam verset írni meg miegymás, és ami mintegy szimbólum szerepel majdnem minden irományomban, szinte teljesen a részemmé vált. :D Rémálomban is sok éjszakai rész van, sőt, még lesz is jó pár, mert egyszerűen imádom és nem tudok betelni vele. Ez a kis szösszenetet a Kulcslyukak c. kis füzetecskémbe íródott, és kicsit elbénáztam, mert a Búcsú című egypercest szerettem volna hozni, de végül most először ezt tettem be :) Legközelebb egy díjjal jövök, utána pedig Natalie történetének következő részével. Aztán majd újraolvasom Rémálom eddigi fejezeteit, mert neki szeretnék majd állni a folytatásnak :3

2013. június 9., vasárnap

Háború - egyperces

Emberek mindenhol, amerre a szem ellát. Dombtetőkön, sík mezőkön harcolnak egymással. Egymásnak csapódó kardok fémes zaja, hörgő erőlködések és elhaló sikolyok szelik a levegőt, ahogy a katonák véres harcuk során, elesett bajtársaik tetemein próbálnak az ellenségen felülkerekedni. Mindent beborít a rothadás bűze, a felperzselt föld vérben tocsog. Hát sose lesz ennek vége?!
(2012.12.28.)


Kaptam még karácsonyra egy kis noteszt, amit elláttam egy névvel, ami Kulcslyukak lett. Eddig ugyanis az egyperceseim szanaszét hevertek, ezentúl viszont ebbe a kis füzetkébe írogatom őket, szépen címezve meg dátumozva :) Nem túl izgalmas, de egy kis bevezetőt is írtam, gondoltam begépelem, hátha érdekel valakit: 
"Íme, annak, aki e könyvet a kezében tartja, hatalmában áll kinyitni világom kapuit vagy elhúzni a függönyöket ablakaim elől, és rápillantani lelkem egére.
Nincs itt más, csak szó; ami mint kulcslyuk enged bepillantást az Odaát zajló történésekbe. De nem is kell más: a szó érzelmem és értelmem, fegyverem, verejtékem, könnyeim. 
Lapozz és ámulj!"
Mindig is szerettem az ilyesmi bevezetőket, így én is összeraktam ezt. :) Úgyhogy az ezentúl ide felkerülő egypercesek mind ebben a kis noteszban lesznek összegyűjtve, azon még gondolkozom, hogy a régiek "archiválását" hogyan oldjam meg úgy, hogy számomra is elérhetőek legyenek, szerintem azokat kinyomtatom és félreteszem :D

Erről a kis egypercesről még annyit, hogy amúgy nincs bajom az emberekkel, viszont a lelkünknek olyan sötét mélységei vannak, amik undorral töltenek el. A háborúk is ezen sötétség következményei, és egyszerűen a gyomrom kavarog tőlük. Főleg, ha belegondolok, pár ember "álmáért" vagy "véleményéért" hányan adták életüket az eddigiekben, hogyan éppen hányan vesztik életüket és még a jövőben is hányan fogják... 

2013. június 8., szombat

Díjak

Még most sem hiszem el, hogy kaptam díjat, és nem is egyet, hanem egymás után kettőt is!:O :D Nagyon szépen köszönöm, még soha semmi ilyet nem kaptam, így nagyon örülök neki, akkora lendületet adtak, hogy szavakba sem tudom önteni :)

Az első:
Névtelen Senkitől kaptam, nagyon szépen köszönöm! És azokat is, amiket írtál, rettentően jól estek!^^


A díjnak szabályai is vannak, amik a következők:
1., Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat. - Névtelen Senkitől, és újfent köszönöm neki!*__*

2., Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma.

Yumi - aki nekem mindig Renibetti marad, és akinek annyira imádom a blogját, mindig találok valamit, ami felfrissít és elgondolkoztat!

Kádár Zsolt - akinek valami fantasztikusak a versei, van, amitől a hideg ráz, míg a következőtől a szívem sajog.

Kibo - aki annyira szépen rajzol, egyszerűen imádom minden vonalát!*-*

Ency - akit még csak nemrég fedeztem fel magamnak, de már most nagyon tetszenek az írásai :)

3., Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról. - Meg is van ^^



A második:

Ezt a díjat Sandra Blake-től és Névtelen Senkitől kaptam, nagyon köszönöm nektek, hogy rám gondoltatok!*---*


Szabályok / Válaszok:

1.) Tedd ki a képet :D: Kész ^^
                                
2.) Írj 11 dolgot magadról:
  • Lusta vagyok, és néha nagyon nehéz leküzdenem >o>
  • Imádok enni, aludni meg feküdni :D
  • Imádok olvasni, írni meg kreatívkodni (lásd. rajzolás, fotózás)
  • Szeretek új dolgokkal megismerkedni, nyitott embernek vallom magam :D
  • Sajnos több rossz tulajdonságom van, mint szeretném, de igyekszek túllépni a saját hibáimon
  • Jobban szeretem a kézzelfogható dolgokat, főleg azokat pakolászni.
  • Nagyon érzelmes vagyok, ahogy apa mondaná: "érzelmekben gazdag lelki világgal rendelkezek". És ha tudná, mennyire is igaz!
  • Imádok fantáziálgatni. És akkor lépek ki ebből a világból, amikor csak kedvem tartja ;D
  • Kicsit rendmániás vagyok, de csak akkor, ha számomra fontos dolgokról van szó :D
  • Maximalista vagyok, az elvetemültebb fajtából~
  • Szeretek nyelveket tanulni, főleg angolt és japánt :3

                                        
3.) 11 kérdés megválaszolása:
- Mit ennél most legszívesebben? - Muffint, de most épp van is nálam ;D
- Van kedvenc állatod, ha igen mi az? - Igen, a kígyó :D 
- A hely ahova legszívesebben elutaznál? - Japán *-*
- Kedvenc tantárgyad? - Talán a rajz :)
- Egy fiú legyen...? - Kedves, megértő, megbízható. Álljon ki magáért és értem, de legyen udvarias és művelt is. Avagy ilyen nincs :,D
- Vannak olyan pillanataid, hogy egyedül érzed magad? - Persze, de ez normális :)
- Mit gondolsz a szerelemről? - Azt, hogy engem nagyon nem talál az élet erdejében :,,,D
- Kedvenc színed? - Talán a piros~
- Hogy álltok a sporttal? - Szeretem a röplabdát és jelenleg iaidozok. Igyekszek felnőni ezutóbbi nagyságához, több-kevesebb sikerrel.
- Az írás neked hobbi vagy komolyan ezzel akarsz foglalkozni? - Inkább életforma :) Nem hiszem, hogy lenne tehetségem komolyan ezzel foglalkozni az életem során (teljesen középszerűnek tartom magam), de attól még sosem fogom abbahagyni :)
- Könyv vs. blog? - Ha jó, mindkettő jöhet :D

4.) Kérdezz 11-et:
  • Mi a kedvenc évszakod?
  • Film vagy könyv?
  • Mi a legnagyobb álmod?
  • Költők vagy írók?
  • Szeretsz a szabadban lenni?
  • Hogy állsz a rajzolással?
  • A hosszabb vagy rövidebb írásokat részesíted előnyben?
  • A saját szavaiddal megfogalmazva milyen egy igaz barát?
  • Ki szoktad mutatni az érzéseidet?
  • Milyen egy igazán jó könyv szerinted?
  • Milyen blogokat szeretsz?

                         
5.) Küld tovább 11 blognak: 
(na jó, 12 lett, de talán belefér még :,D)